In Memoriam Jeney Zoltán
(Szabadka, 1915. október 24. – Budapest, 1981. október 21.)

Jeney Zoltán  1915-ben Szabadkán született. Apja vasutasként dolgozott, Újvidéken, később Szegeden éltek. Öt évesen már hegedülni tanult és ezzel párhuzamosan nagyapjától kapta első fuvolaóráit. Tanítását 14 éves korától Eördögh János fuvolaművész folytatta.

1933-ban, kecskeméti érettségi vizsgáját követően beiratkozott a Zeneakadémiára. Sokoldalú érdeklődését bizonyítja, hogy Dömötör Lajos fuvola tanszakán kívül Kodály Zoltán és Siklós Albert zeneszerzés óráit is látogatta. 1940-ben diplomázott a Zeneművészeti Főiskolán.

Már akadémiai évei alatt felfigyeltek rendkívüli képességeire. 1936-38 között a Budapesti Hangversenyzenekar, majd 1938-tól az Operaház tagja volt.

1942-től 44-ig a Müncheni Filharmónikus Zenekarban szólófuvolásként szerepelt. Hazatérte után ismét az Operában dolgozott. A II. világháború alatt végzett tevékenységét később sokan és sokáig tévesen értelmezték. Üldöztetését végül a Népbíróság felmentő ítélete szüntette meg 1946-ban, Kodály Zoltán személyes tanuvallomását követően. Bár "keresztjét" élete végéig hurcolta, végül visszatérhetett a polgári életbe és 1956-ig a Székesfővárosi Zenekarban (ÁHZ) fuvola szólamvezetőként tevékenykedett.

Egész életét, művészetét a teljesség igénye, a tökéletességre való törekvés jellemezte. Ennek szellemében tervezte több lépcsőben megújítani - a világhírű magyar vonósok mintájára - a hazai fúvós kultúrát. 1947-ben megalapította a Budapesti Fúvósötöst. Az együttes számára kortárs szerzők (Szervánszky Endre, Dávid Gyula, Járdányi Pál, Székely Endre, Farkas Ferenc, Maros Rudolf, Kesztler Lőrinc, stb.) írtak igen jelentős műveket és készítettek átiratokat.

A Tátrai Vonósnégyes mellett a Budapesti Fúvósötös volt az az együttes, amely évtizedeken keresztül teltházas koncerteken adta elő színes műsorát. 1956-60 között többször szerepeltek Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban.

Jeney Zoltán szólistaként is számos mű megírására ihlette korának jelentős zeneszerzőit. Sorra születtek a nagyszerű fuvola- és kamaraművek, amelyeket a Magyar Rádióban és hangversenyeken mutatott be. 1955-ben emlékezetes sikerrel szerepelt Kína több városában.

Pedagógiai munkásságát 1950-ben kezdte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, ahol haláláig lelkesen tanított. Fuvolaiskolája - amely a többi fúvóshangszer oktatásában is mintaként szolgál - három kötetben jelent meg. A népzenei ihletésű Iskola gazdag pedagógiai anyagán generációk nőttek föl Magyarországon és külföldön egyaránt.

Előadói tevékenységéért 1954-ben a Budapesti Fúvósötös tagjaként, egy évvel később pedig szólistaként érdemelte ki a Liszt Ferenc díjat. 1966-ban Érdemes Művész lett.

Az amerikai VOX hanglemez cég 1958-ban Bécsben Jeney Zoltán előadásában rögzítette Johann Sebastian Bach összes fuvolaszonátáit. A Vivaldi, Boccherini és Szervánszky fuvolaversenyek felvétele eredetileg a Qualiton kiadásában jelent meg 1961-ben. (jelenleg kapható CD-n)

Betegsége ellenére egyre többet hangversenyezett, legemlékezetesebb előadásai Bach és Händel összes szonátái, Vivaldi fuvolaversenyei voltak. 1971-ben Japánban koncertezett.

Élete utolsó szakaszában a Fúvósötös számára készített átiratai, hangszerelései  és évi több, mint száz fellépése végleg meggyőzhetett mindenkit rendkívüli képességeiről.

1981. október 21-én bekövetkezett halálával pótolhatatlan veszteséget, űrt hagyott maga után. A viharos kor, amelyben élt, nem tudta méltóképpen értékelni kivételes emberi lényét, páratlan művészetét és messze előremutató pedagógiai munkásságát. Tanítványainak és csodálóinak serege viszi tovább emlékét, hatalmas tudását példaként állítva a jelen és jövő nemzedékeinek.

Barnabás Zoltán